Vallomás

A hajnal vetít fényeket
A múló sötétség helyett
A lelkem ébredezve is Téged vár
Először Téged vár

Boldogság ér vagy fájdalom
Öröm, vagy gond a vállamon
Az imám könnyű szárnyakon hozzád száll
Uram hozzád száll

Félelem űz vagy kételyek
Köd járja át az életet
De látni kezdem lényedet, s értem már
Igen értem már

Nincs senki meghittebb barát
Jól érti szívem sóhaját
Szüntelen vonz felé heves vágyódás
Szomjas vágyódás

Örökre összetartozunk
Álmokat együtt álmodunk
Az utunk végtelen közös vándorlás
Kalandos vándorlás

Zúg az utcazaj, szédít, felkavar
Szürke zűrzavar ül a lelkeken
Űz és hajt a harc, jaj ha elmaradsz
Nincs mit felmutass, nincs is életed

Nincs mitől féljek, kegyelmed éltet
Szilárd a léptem, céliránt halad
Szemben az árral, bűnnel és váddal
Harcot is vállal, éled az akarat

Látok szemeket, üres lelkeket
Betölt a szeretet, tudom a választ
Fényed rám ragyog
Tudom, hogy ki vagyok
Rád mutathatok, s az Élet árad szét