Kísértés

A kanóc ég, forr a vérem
De tudom jól, nem kéne tennem
A vágy medret ás
Szétvet a robbanás
 
Íjként feszül meg a lelkem
Régi háború dúl újra bennem
Tudom jól, örökre bánni fogom
Mégis százszor elbukom
 

 
Haldokló akaratom lángját támaszd fel újra
Félek, hogy a világ összezúzza
Törj át a sötétségen, hadd lássak újra
Adj erőt az úthoz, és többé semmi nem tart vissza
 

 
Harcos, ki világot ver
A kezedben markolt fegyver
Feléd mutat
Győzd le most önmagad
 
Tetteid számon kérik majd
A hit pajzsa erővel megtart
Lelkedből üvöltés tör elő:
Pusztulj kísértő!